“Egy nő legyen lágyan kemény!” – A (N)Ő c. színdarabról

posted in: Egyéb | 0

szinhaz

Sziasztok,

a Fashionline Hungary blog oldalam lassan közeledik az 1 éves szülinapjához, a Rossetti Bizsu blog oldalán pedig november óta találkozhattok velem. Egyik sem egy túl hosszú idő, de most már elértem arra a szintre, hogy múlt héten 2 meghívást is kaptam. Az egyiket egy divatbemutatóra, a másikat pedig egy színdarab megtekintésére. És mindezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy kitartóan írok, és kezdek egyre jobban jelen lenni bizonyos területeken. Egyre több témát érintek, egyre jobban megy a kutatás, az inspirálódás, és egyre többet tanulok a közösségi oldalak erejéről. Ezért most egy rendhagyó blogbejegyzéssel készültem nektek, és divat, tippek és ötletek helyett egy színdarab kellős közepébe repítelek Titeket.

A színház számomra mindig is egy különleges világ volt. Már általános iskolában is bérletünk volt az osztállyal, ami gimnázium alatt is folytatódott. Persze iskolásként ha az első rész nem volt túl meggyőző, a szünetben inkább átmentünk a közeli hamburgereshez, és vissza se tértünk. Mégis nagyon sok jó színdarabot láttam, és sokra közülük most is élénken emlékszem. A kedvenceim közé tartozik a Kramer kontra Kramer (természetesen Nagy Ervin főszereplésével), A dzsungel könyve és a Van aki forrón szereti. Ha a színházra gondolok, az elegánsan felöltözött emberek jutnak eszembe, akik pereccel és pezsgővel várják a csengőt az előtérbe, ami jelzi, hogy indul az utazás, egy olyan utazás, ahol minden gonduk elszáll, odaképzelik magunkat az álarcok és szerepek mögé, szinte érezik az illatukat, látják ha könny csordul le arcukon, és próbálják megérteni a darab sokszor túl mély mondanivalóját. Nagyon kevés rossz darabon voltam. Tényleg. Mikor hallottátok valakitől utoljára, hogy a párommal színházban voltunk? Ugye, ugye!

Visszatérve kaptam egy meghívást Győri-Nádai Rékától, aki írta és rendezte A (N)Ő című színdarabot. Azt írta, én is érdekelt vagyok a nőiséggel kapcsolatos társadalmi kérdésekben, ő pedig a társulatával pont erről, illetve tágabban a nőiség szabad megéléséről (és mindenről ami ezt gátolja vagy támogatja) készítették ezt a színdarabot. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és sajnos színházban sem voltam jó ideje, így örömmel elfogadtam a meghívását.

12670541_1154320524591538_8204332343060081135_n

Megmondom őszintén először írok részletesen egy konkrét darabról, filmekről sem szoktam, pedig rengeteget nézek, mert attól tartok én máshogy látom, és talán félrevezetek valakit, ami nálam nagyon átjön, másnál egyáltalán nem és fordítva. Így nem voltam rest egy jegyzetfüzettel beülni az előadásra, és a fontosabb momentumokat, vagy az olyan kijelentéseket amik nagyon megfogtak lekörmölni a sötétben.

Premier utáni napon voltunk, a színdarab helyszínéül a Napfényes Rendezvényház szolgált. Két barátnőmmel érkeztem, mert kicsi a világ ők is ismerik Rékát, akinek ez volt az első önálló darabja. Anélkül, hogy lelőném a “poént” egy picit szeretnék Nektek mesélni a színdarabról.

3 nő, 1 férfi. A színdarab első jelenetében a tűsarkús, kisminkelt lányokból, összefogott hajú, letörölt sminkű, kényelmes öltözetű, frottír zoknis lányok lesznek, és elkezdenek a nőiességről, magáról a nőről, a szerepekről beszélgetni. Az egész olyan, mintha otthon a nappaliban a barátnőinkkel beszélgetnénk egy unalmas csütörtök este. Viszont a téma korántsem unalmas, és egyre jobban belemerülnek például abba, hogy a nemi szervünket igenis nevezzük nevén, és magunk miatt igenis beszéljünk a szexualitásról. Mindenki elmesél a gyerekkorából egy sztorit, hisz mint tudjuk nagyon sok felnőttkori problémánk a gyerekkorunkra vezethető vissza. És a mai világban megdöbbentő, hogy nap mint nap traumatizáló hírekről hallunk, a szexualitás mégis tabu.

Érdekes fordulata az előadásnak, amikor a menstruáció jön szóba a színészek kijönnek a közönséghez, és mindenkinek elmondanak róla egy tényt, egy megélt eseményt. Ezzel is jelezve, nem bújhatunk el. Még egy sötét rendezvényterem székei között sem.

A két órás előadás alatt szó volt még Édesanyánkról, a hozzá fűződő kapcsolatunkról, arról, hogy mit követel meg egy nőtől ma a társadalom, a szülésről és az elkerülhetetlen témáról: Hol vannak a normális férfiak? Azok a barbár félistenek, akikre fel lehet nézni, és bele lehet csimpaszkodni a vastag karjukba? A kérdés minden nap itt lebeg körülöttünk. És ahogy elhangzott a darabban a mai férfiideál jellemzése, rázkódtunk a nevetéstől.

A színdarab utolsó mondata pedig magyarázatot ad erre az egész témakörre, arra hogy mit miért teszünk, és mi miért történik velünk nőkkel, és megértünk mindent, az összes felmerült kérdést, amit a 4 színész felvonultatott a színpadon.

jkk

FotoJet Collage

Fotók: rocifoto.hu – Balogh Roland

Így csak ajánlani tudom nektek az E/Társulat A (N)Ő című színdarabját, ami a nőkről szól, de egyáltalán nem csak nőknek.

Facebook oldalukon tudjátok nyomon követni a következő előadások időpontjait, remélem nektek is elnyeri tetszéseteket a darab.

 

Szép estét,

Detty

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük