Sziasztok,
rég volt már személyes, mesélős, sztorizós poszt. A nyár itt van, most már biztos, és mindenki azt számolgatja, hányat kell aludni az idei nyaralásig. Balázst és engem kivéve, mert mi az esküvő napjáig vágjuk a centit, idén nyáron kimarad a hosszabb kiruccanás. Viszont az évek alatt több helyen is megfordultam, amikről szeretnék mesélni nektek, hátha még nem döntöttétek el idén hová vigyen utatok. Illetve jövőre is ötletelhettek.
2007 – Görögország
El sem hiszem, hogy 10 év telt el azóta, hogy először megláttam a tengert. A képek minőségéért elnézést, ez is javulni fog, ahogy haladunk előre az időben. Első és eddig egyetlen nyaralás, ami 2 hétig tartott. Felemelő. Tényleg ez az az idő, ami alatt átfordul minden, és tényleg átadhatjuk magunkat a pihenésnek. Az úti célunk Lefkada szigete volt. Számomra minden tekintetben egy emlékezetes és különleges nyaralás volt. Autóval indultunk útnak, és 11 óra vezetés után Velencében láttam meg a tengert. Mai napig emlékszem az érzésre, ahogy kiszállok az autóból, odarohanok, és érzem az illatát. Soha előtte nem láttam még. Velencében pedig felszálltunk a Mahart egyik óriási hajójára, ezzel utaztunk 24 órát Lefkadaig. Alul a középső képen a hajónkat látjátok, és az a kis kék kocka egy kamion, aki éppen gurul be a hajó gyomrába. Csak hogy érzékeljétek nagyságát. Hihetetlen volt. Több étterem, medence és még diszkó is volt a hajón. Mi négyen utaztunk ezért éjszakára béreltünk egy kabint, amit felül középen láttok. Teljesen rendben volt. Lefkada pedig a legcsodálatosabb sziget, ahol valaha jártam. A víz színéről nem írok, pontosan látszik a képeken, nem lehetett betelni vele. Illetve így, hogy autóval voltunk minden nap más strandra mentünk, bejártuk az egész szigetet, mindnek megvolt a varázs, és mivel nem túl felkapott hely teljesen elmaradt a tömeg, a rengeteg turista. És nem utolsó sorban itt próbáltam ki a windsurf-öt is, ugyanis ahol mi voltunk egy nagyon szeles öböl, a windsurf kedvelők kedvence.
2011 – Szlovénia
Pár év kihagyás és ausztriai síelés után ismét külföld, ismét nyár. Szlovénia ismét egy érdekes választás, kevés embertől hallottam eddig, hogy ide szervezte nyári nyaralását. De Bled egy álom. Ami különlegessé teszi, az a természet. Mesebeli az egész, a házak, a színek, a táj, az emberek. Nagyon-nagyon élveztem. Áthajóztunk a szigetre édes, csíkos vásznas ladikokban, miközben történeteket hallgattunk az elhagyatott kastélyról, a tóról és a szigetről. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a harang, amit meghúztam a templomban (bal alsó kép), és amit kívántam az nem jött be. 😀 Itt csak pár napot töltöttünk, majd hazafelé megálltunk és megnéztük Ljubljana érdekességit. Nem tudom ezt sem egy másik városhoz hasonlítani, ahol már jártam, annyira egyedülálló az egész. Ami negatívum volt, az a hosszú-hosszú autóút. Nagyon fárasztó. Illetve a turisták nagyon szeretik, így óriási tömeg és sorban állás volt mindenhol.
2012 – Svájc
Bár itt nem nyáron voltam, mégsem szerettem volna kihagyni a listából. Gyerekkorom óta az Alpok a mindenem, és amikor lehetőséget kaptam, hogy 3 napra kiutaztak Svájcba a genfi autókiállításra konkrétan ugrándoztam örömömben. Azonnali negatívum: ide is autóval mentünk. Huszonvalahány óra. Nem embernek való. A táj, a gyönyörűen felújított homlokzatok, a kikötők viszont teljesen rabul ejtettek. Az egyik személyes kedvencem pedig a reggelijük, amit a bal felső képen látható is. Minden péksütijük ismeretlen volt számomra, az ízük pedig mennyei. Ami még top5 érzésben volt nálam a megérkezéstől a hazaútig, hogy franciául beszéltek. Még akkor eldöntöttem, hogy a német és az angol után biztos, hogy a francia lesz a harmadik nyelv, amit megtanulok. Persze ez azóta elmaradt, örültem, hogy megbirkóztam a német nyelvvizsgával. A genfi autókiállításra pedig legalább egyszer mindenkinek el kellene jutnia, aki kicsit is szereti az autókat. Tátott szájjal voltam látható 3 napig. 😀 A hazaút még az odaútnál is szörnyűbb volt, többször meg kellett állni 20 percekre, hogy a sofőr pihenjen, olyan intenzív 3 napon voltunk túl.
2012 – Olaszország
Hirtelen jött ötlet, egy hét Olaszország. Négyen, autóval. Húgom, az ő párja, az unokatesónk és én. A csapat szuper volt, abban az időben rám fért a nevetés. Az autóútra nem is emlékszem milyen volt. Éjszaka indultunk, a felét átaludtam. Célpont: Caorle. Egy imádnivaló apartmanház. 5 perc sétára a part, szeptember lévén szinte tök üres. Gyönyörű idő, épp olyan meleg, hogy még barnuljunk, de ne legyen melegünk. Kellemes tenger és homokos tengerpart. Ami jól hangzik valóban, de homok volt mindenhol, esténkét úgy kellett lerázni magunkról, kirázni a táskából, a plédből, a fürdőruhából. Éppen A szürke ötven árnyalata lázban égtem, így ez a hét nekem a teljes kikapcsolódásról, az olvasásról, a pihenésről, napozásról szólt. Egyik nap pedig átmentük Velencébe hajóval, ahol isteni kávét ittunk, kétszer eláztunk, de imádtuk és rengeteg szuper fotót készítettük.
2013 – Balaton
A 2013-as nyár inkább a hazai vizekről szólt, főként Balaton. Rengeteget vitorláztunk, ökörködtünk, napoztunk és élveztük az egész nyarat. Tipikus szingli csajos nyár volt az államvizsgám után. Ebben az évben lettem szerelmes a Balatonba és erős kötelékünk azóta is tart.
2014 – Horvátország
Célpont: Pula városa. Autóval négyen, első közös nyaralás Balázzsal. Az út 8,5 óra autóval a 40 fokos melegben. És még így is Pula egy közeli városnak számít Budapestről. Első Horvátországi élményem. Igazából itt volt a legtöbb negatív hatás. A ház amit kibéreltünk gyönyörű volt. Tágas, terasszal, kerttel, modern, tiszta. Viszont az első partszakaszig is autóval kellett menni. 4 embernél ez elég sok zűrt okozott mindig. A strandok dugig voltak és óriás köveken feküdtek az emberek a parton. Vízi cipő nélkül egy tapodtat sem. Mivel magunkra főztünk, így arra is hamar rájöttünk, hogy iszonyat drága. Egyik reggel a strand előtt beugrottunk egy Aldi szerű üzletbe, ahol csupán reggelit vettünk. Kávé, zsömlék, felvágott, sajt, zöldség, ásványvíz, vajkrém kettőnknek. 6.000 Ft-nak megfelelő összeget hagytunk ott. Egyik este grilleztünk a kertünkben, bevásároltunk mindent ami kell 4 főre: 30.000 Ft. Ezek miatt eléggé csalódtam Horvátországba, egyáltalán nem vágyok vissza. Egyik nap elautóztunk Opatija-ba, ami viszont nagyon tetszett. Egy hotel tengerparti teraszán ebédeltünk, és gyönyörű idő volt. Ez a nap nagyon élénken él bennem. A táj és a város is gyönyörű volt, olyan képeket készítettünk, mint sehol máshol. De fürdésre, napozásra, pihenésre nekem nem vált be ez az ország.
2015 – Málta
Máltai nyaralásunk nagyban tehet arról, amit most gondolok arról, milyen egy igazi nyaralás. Hihetetlen szerencsével kifogtunk egy négycsillagos szállodát (itthon simán az ötnek felel meg), amit akkor adtak át, így a tesztüzemmód miatt nagyon jó áron jutottunk hozzá. Repülő, tengerre néző üvegterasz (bal alsó kép), all inclusive ellátás, két saját medence, 3 étterem. Valójában 7 napig azt kerestük hol a hiba, hol fog megdőlni az egész. De nem volt ilyen. A szobák teraszának ajtaja is padlóig üveg, így amikor kinyitottuk a szemünket azonnal a tengert láttuk. Rengetegszer eszembe jut. A felső képen lévő napfelkeltéről készült fotót, hazaindulásunk napján a teraszunkról készítettem. Itt ettem először csigát, azóta nem is mertem máshol. Motorcsónakoztunk a tengeren, hajókiránduláson voltunk, több város is bejártunk, de újra és újra azt éreztük vissza kell térnünk gyorsan ebbe a csodálatos szállodába. Volt egy medence amit igazából csak mi használtunk, a pincérek a medence szélére hozták az italunkat, és bármikor csak megéheztünk isteni szendvicsek, hamburgerek közül lehetett csemegézni a főétkezések között. Málta alapjában véve szép, de nagyon kopár. Nálunk itt mindent vitt a szálloda, és az általa nyújtott ötcsillagos szolgáltatások. Köszönjük Seashells Resort at Suncrest (Qawra)! <3
2016 – Korfu
Ahogy kezdtem a cikket is, nálam Görögország az Lefkada, amit imádtam. Korfu viszont egy nehéz döntés volt. Nem egy szerelem első hallásra hely. Baráti társasággal mentünk, szintén repülővel, és a 2015-ös Máltából tanulva all inclusive ellátással. Máltával mi nagyon magasra tettük a lécet, félve indultunk Görögország irányába. De a szállásról olyan jókat írtak a tripadvisoron, hogy nem volt kérdés ez is szuper lesz. Sajnos nem így volt. Egy óriási komplexumot képzeljetek el, ahhoz hogy a szobánkat megtaláljuk kis térképre volt szükség. Olyan volt mint egy kis falu. A kinézetével nem volt gond, szintén két saját medence, közvetlenül a tengerparton. De a tengerre néző szobánál csak a felszámított plusz ár stimmelt, mert valóban a tenger irányába nézett a szoba, csak volt előtte egy épület. Ezt napokba telt kihevernünk. Az étel volt a másik gondunk. Rossz volt és mivel ennyi ember nyüzsgött folyamatosan az étteremben mindig minden el volt fogyva, szállták a legyek, hideg volt és íztelen. Nagyon kevés olyan étkezés volt, amikor egy jót ettünk. Tele volt nagycsaládossal, mindenhol gyerekek futkároztak, visongattak, locsoltak, pricceltek. A medencékbe napközben csak állva fértünk be, kevés olyan olkalom volt, hogy lehetett pár fotót készíteni, 7 órakor pedig síppal zavartak ki mindenkit belőle. A hotel területének kapuit éjfélkor bezárták, így amikor egyik este lent maradtunk az egyik tengerparti bárban koktélozni, a kerítésen átmászva tudtunk visszajutni. Internetezni csak súlyos pénzekért lehetett. És tényleg sorolhatnám még a negatív élményeket, de nyilván igyekeztünk a legtöbbet kihozni belőle. Egyik nap motorra pattantunk, és bejártuk a szigetet. Olyan vadregényes tájakon, gyönyörű tengerpartokon robogtunk, hogy teljesen máshogy kezdtük látni Korfut. Maga a sziget gyönyörű, rengeteg programmal és lehetőséggel, csak sajnos mi belefutottunk egy rossz szállodába.
Remélem élveztétek a beszámolót és a rengeteg képet, én miközben írtam nosztalgiáztam kicsit.
Puszi,
Detty
Vélemény, hozzászólás?