Ruha- és cipőgyűjtő konténer
Sziasztok,
ez a cikk már a saját blogom indulása óta érik és érik és érik. Mindig változtak bennem az érzések a turkálókkal kapcsolatban, viszont az nem változott, hogy időnként meglátogattam egy-egy üzletet, és szó szerint kincsekre leltem. Egy időben (pl. a középiskolában) cikinek tartottam, hogy néhány cuccom onnan van, még akkor is, ha nem a pénz hiánya, hanem a kíváncsiság, és az egyediségre vágyakozás vitt be a turiba. Aztán mikor Pestre költöztem teljesen megváltozott a véleményem, hiszen akkor kezdtek megjelenni a Háda üzletek, ahol szín szerint, vállfára sorakoztatott ruhák várták a kincskereső vásárlókat. A magyar használtruha-piac legnagyobb résztvevői. Mivel aktívan hirdetnek, sokszor olyanok is ismerhetik a márkát, akik nem feltétlenül vásárolnak náluk. Országszerte már több, mint 60 üzletet nyitottak, saját webáruházuk is van, bár onnan soha nem rendelnék, meghagyom magamnak a kincskeresés érzését. Illetve az a félelmem is elszállt, hogy esetleg olyasvalaki lát meg be- vagy kisétálni az üzletbe, akinek nem éppen szeretném az orrára kötni vásárlási szokásaimat. Újabb pár év eltelt, és ma már teljesen másként tekintek a turkálókra, főleg mióta a divat annyira leegyszerűsödött, hogy a metrón ha nem nézem az arcokat minden fiatal fiú és lány szinte ugyanúgy néz ki, amit siralmasnak találok. A titok számomra az, hogy a turikban csak egy-egy kulcsfontosságú darabot szerzek be, és a fast fashion márkák darabjaival kombinálom. Általában ez be szokott válni. 🙂 Viszont nem sokat tudunk ezekről a ruhákról, hogy hogyan kerülnek ide, miért ennyibe kerül, így egy kicsit körbejártam a témát.
Vecsés - Háda
Egy kis történelem: Az első turkálók több, mint 25 éve jelentek meg Magyarországon, mikor is élelmes kereskedők felismerték, hogy az országba behozott holland géprongy bizony még remekül használható emberi „fogyasztásra” is. A jóval kedvezőbb életszínvonalnak és gyorsan változó áruházi kínálatnak köszönhetően Nyugat-Európában mindig is több ruhát lehetett eladni és a fogyasztók kevesebb ideig használták azokat, illetve az évtizedek (néha évszázadok) óta aktív civil szervezeteknek köszönhetően a begyűjtés is megoldott volt. Nagy-Britannia különösen kiemelkedik évi 2 millió tonnás ruházati fogyasztásával, amivel az ország az unió legnagyobb forgalmát produkálja. A megvásárolt holmik negyede, 500 000 tonna pedig rövid időn belül a szemétben végzi, ezért a korábban főleg határon belüli, szociális céllal végzett használtruha-gyűjtés már jó ideje környezetvédelmi szempontból is rendkívül lényeges a brit kormányok számára. Hiszen amit összeszednek és eladnak, azt nem kell hulladékként feldolgozni, így a helyi önkormányzatok súlyos adóktól menekülhetnek meg, ha rendesen végzik a gyűjtést. Ráadásul számos civil és üzleti szervezet is jól jár a folyamat során. A végén pedig mi, akik fillérekért juthatunk alig használt és sokszor csak pár hónapja vett ruhákhoz. Mióta a H&M kitalálta, hogy újrahasznosítja a már nem használt ruháinkat, anyagainkat én mindig ahogy megtellik egy szatyorral leadom és egy 500 Ft-os kupont kapok érte cserébe. Mivel elég sokat vásárolunk az üzletben nekem ez mindenképpen megéri, és nem végzik hulladékként a már nem használt törölközőim, ágyneműim és ruháim. Szinte minden hazai használtruha-hálózat kínálata Angliából érkezik.
Sugár - Háda
Aki jól ismeri a fast fashion üzletek kínálatát, annak feltűnhetett már, hogy számos esetben ugyanaz a modell egy szezonon belül megtalálható az áruházban és a használtruha-boltban is. Ez a gyorsaság a rendszer összehangoltságának köszönhető, a leadástól számítva az egyes holmik akár három héten belül a magyar használtruha-üzletekbe kerülhetnek, ami bizony tényleg komoly versenyre késztetheti a nagy márkákat. Más kérdés, hogy a méretek között nem válogathatunk a kedvünkre, rá vagyunk bízva a vakszerencsére, de én azért legtöbbször megtalálom az S/M méretemnek valót.
Hogy valójában bebizonyítsam nektek milyen kincsekre lelhettek, a blogról hoztam olyan képeket, amikben egy-egy turkálós ruhadarab vagy kiegészítő is megtalálható az outfitemben.
Bizony, a legmegosztóbb dologgal kezdem. Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki még ha jár is turiba meg sem közelíti a cipőosztályt, mert mindenféle fertőzéstől tart. Azt fontos tudni, hogy mikor az országba kerülnek ezek a cuccok átfújják őket fertőtlenítő gázzal, ez az a tipikus turiszag. Másrészről nyilván én is olyan cipőkre vadászok, amiknek az alján még ott van a papír címke, illetve magassarkúk esetén a sarka rögtön megmutatja, hogy még soha nem volt senkin. Otthon egy kis fertőtlenítő spray és már hordom is. És imádom, soha nem jön velem szembe az utcán, cserébe folyton folyvást megállítanak, hogy hol szereztem. A bal szélső most a nyári nagy kedvencem, velúrbőr és iszonyat kényelmes. A középső azóta már kidobásra került, nincs mit szépíteni széthordtam annyira imádtam, hófehér bőrcipő. Azóta sem találok ilyet sehol. A jobb szélsőt pedig pont akkor vadásztam 2016 őszén, mikor meghirdetésre került a Rossetti Bizsu Blogger versenye, így a húgomon ezt a cipőt láthatjátok. Egyik cipő sem volt több 2.500 Ft-nál.
A táska már egy jóval egyszerűbb döntés a turikban, itt egyedül az foghat vissza valakit, hogy nem lehet kimosni, de a cipőknél alkalmazott fertőtlenítő spray itt is tökéletes. Én általában borítéktáskákat szoktam keresgélni, amit csak ritka alkalmakkor viselek. Jelenleg ez a három van a gardróbomba, szerintem nagyon különlegesek. Évek óta megvannak, mindig adódik olyan helyzet, hogy elő tudom kapni őket, szóval eszemben sincs megválni ezektől a kincsektől.
És persze a legtöbbet vadászott használt ruha az maga a ruhanemű, bár én tényleg sokkal jobban rajongok az egyedi kiegészítőkért. Az első képen a szoknya és a crop top is Hádás, az egyik legnézettebb posztom volt 2016-ban. A középső sötétkék miniruha fém golyókkal jó pár éve nagyon különlegesnek számított, arról nem beszélve, hogy mikor meguntam én is továbbadtam rajta, mert annyira jó állapotban volt, és nagyon jó minőségének köszönhetően nem látszott rajta az idő vasfoga. A harmadik képen pedig ezt a mustársárga blúzt vadásztam a Hádából, tökéletesen illett az őszi hangulatú outfit posztomba. Ezen ugyan van egy szálhiba, de gondolom mondanom sem kell, hogy kb. 400 Ft volt.
Az utolsó képen pedig Zitát és Ágoston Bettinát láthatjátok az egyik Trendmánia adás forgatásán. Bettit régóta követem Facebookon, több éve már ő a Háda stylistja, mindig szuper ruhákat tesz ki, és tetszik benne, hogy stílusosan ő is mindig Hádás ruhákban jár, amit meg is mutat követőinek.
Jelenleg két kedvenc turim van, az egyik a Duna Plázában, a másik pedig Zuglóban a Nagy Lajos király útján. Ha alkalmatok van rá próbáljátok ki valamelyiket, kizárt dolog, hogy üres kézzel távoztok.
Ti szoktatok használt ruhát venni? Turiban inkább vagy Vaterán, Gardróbcserén? Mi a véleményetek? Megvan a varázsa?
Xx, Detty
Rozi
Az az igazság, hogy szerintem ez igazi mániává tud válni. Ha valaki megfelelően tapasztalt, rövid idő alatt talál igazi különlegességeket, és ugyanilyen gyorsan méri fel azt is, ha az adott üzletben biztosan nem lesz neki való darab. A turizáshoz feltétlenül kell érzék, a nővérem például már ” bértúr” azoknak a kolléganőinek, akik , bár irigykedve nézik a jobbnál jobb szerzeményeket, ők maguk sosem találnak semmit. Esetemben a határt most már a gardróbom zsúfoltsága szabja meg.Az utóbbi időben át kell gondolnom, elfér-e a szerzemény, illetve az a szabály, hogy egy új darab ára két – három régitől történő megválás, amelyet a kolléganők nagy örömére én is tovább ajándékozok. A fast fashion boltok kínálatától eltérően nagyon sok kiváló minőségű, időtálló darabom származik turkálóból, amely esetember nem korlátozódik Hádára, vannak ” titkos” forrásaim. Mivel egyre több hasonló cikket olvashatunk, már az igazi sznobok körében sem feltétlenül ciki bevallani , ha a viselt holmi turiból származik..sőt.