Pontosan 4 hónapja élek Rómában. Sokat változott az életem. Új munkám van, új ismerőseim, új nyelvet hallok minden egyes nap. Ezek mind nagy változások. Tetszik, szeretek itt élni. Szeretem az apró változásokat a napi rutinomban, ezek miatt nyugodtabb az életem. Hogy mik ezek a változások?
- Nem rohanok.
Nem sietek se munkába, se találkozóra. Nem rohangálok fel-alá a lakásban az utolsó 10 percben mielőtt elindulnék valahova mert késésben vagyok. Nem történik semmi ha kések egy kicsit. Nem jegyzi meg senki a munkahelyemen, nem morog senki érte. A managerem is elkésik néha. Még ha időben is érkezik, amíg meg nem issza a kávéját, mintha ott sem lenne. Hova rohanjunk?
2. Nem kell döntenem: étterem vagy mozi.
Nem kell számolgatnom a pénzem, biztosan marad a hónap végére. Akkor megyek étterembe, moziba, sörözni amikor szeretnék.
3. Nyugodtan és frisset eszem.
Nincs előre főzött étel a hűtőnkben. Ha főtt ételt szeretnénk enni, főzünk. Mindezt nyugodtan, nem sietve, nem pattanunk fel az asztaltól amint befejeztük. Ha lepihenni nincs is időnk, egy kávét nyugodtan fogyasztunk el ebéd után.
4. A nagy részét nem értem annak amit körülöttem beszélnek az emberek.
Pontosan! Nem értem a panaszkodást, a negatív párbeszédeket. Mindezek még jól is hangzanak olaszul.
Nem egyszerű távol lenni a családomtól, a barátaimtól, viszont ezekért az aprónak tűnő változásokért már megéri itt élni, Rómában. Nem beszélve a város hihetetlen hangulatáról. Néha egy filmben érzem magam a macskaköves utcákon sétálva, munkába menet. A téren csellón játszik egy idős ember, egy robogó húz el mellettem miközben a sarki étterem pincére minden ok nélkül üdvözöl: „ Bounasera, Signorina!”, és megy tovább a dolgára. Számomra lehetetlennek tűnik nem beleszeretni Olaszországba, Rómába.
Vélemény, hozzászólás?