Itt a tavasz (végre, végre, végre), hétvégén talán már el is csomagolhatjuk a meleg kabátokat, csizmákat, sapkákat, sálakat. És egyből már itt álljunk is meg egy pillanatra. Miközben pakolsz rájössz, hogy jó pár, sapka, kalap, sál, de még kabát is van, amit idén bizony egyszer sem sétáltattál meg az utcán. Én általában tartom a fél éves szabályt: ha ez idő alatt nem volt rajtam, bizony mennie kell. Természetesen vannak kivételek: alkalmi ruhák, különleges alkalmakra tervezett felső, illetve nálam például az irha kabátom, amit nem érné meg pár ezer forintért eladni, mert annál sokkal többet ér. Igaz, most nem divat, de még az lehet, szóval őrzöm. Úgyhogy első lépésként szortírozd ki a téli cuccokat, és különítsd el a dobozban, hogy jövő ősszel már adhasd is el őket.
Én alapvetően nagyon régen foglalkozok azzal, hogy a megunt, kinőtt ruháimat tovább értékesítem. Sokszor kérdezik a barátnőim honnan a fenéből gyűlik össze ennyi ruha. Hát igen! Jó kérdés! Általában sok olyan ruhát veszek (sajnos), ami nagyon megtetszik, és mikor elkezdem hordani kiderül nem kényelmes, szűk vagy bő, felcsúszik, lecsúszik, nem tetszik az anyaga. Ilyenkor sajnos nincs mit tenni, el kell adni őket. Illetve mióta előnyben részesítem az online vásárlást, ez még gyakrabban előfordul, sokszor egy-egy fotózásra rendelek egy ruhát, de a fotókon visszanézve rájövök: túl rövid, nem áll jól stb. Így ezek a ruhák pár óra használat után kerülnek át más kézbe.
Hogy hogyan adom el őket? Régen a Vaterával kezdtem, mint sokan mások. Ma már nem vagyok hajlandó százalékot fizetni, még akkor sem, ha az oldal megbízhatósága kiváló. Aztán 2-3 éve becsatlakoztam pár Facebookos csoporthoz, próbálgattam, tesztelgettem őket, míg maradt kettő: ‘Boltkórosok – Add el, vedd meg!’ és a ‘Boltkórosok – Part2’. Persze ha valaki belép az adott csoportba teljesen kikészülhet az információ áradattól, de erre is van trükköm. Leállítottam az értesítéseket, teljesen felesleges, hogy non stop világítson a telefonom, ha valaki feltesz egy bugyit. Tudatosan szoktam értékesíteni, így rengeteg időt megspórolok magamnak. Adott egy 39-es kék magassarkú cipő, amit szeretnék eladni. Egyszerűen a keresőt használom csoporton belül, és sorba rászűrök az adott szavakra: ‘keresek cipő’, ‘keresek kék’, ‘keresek 39’. Így tényleg csak azokat fogom látni, akik ezeket a szavakat beírták. Aztán egy mozdulattal hozzászólok a képpel és a termék adataival ahhoz, ahol stimmel a keresés. Persze minél több eladásra kínált termékem van, ez annál hosszabb idő, de általában hatékony. Ugyan a Vaterával szemben itt semmilyen biztosíték nincs afelől, hogy nem vernek át, de az évek tapasztalata mondatja velem, hogy 90%-ban megéri. Facebookon írnak rám, tehát kölcsönösen látjuk egymás profilját. Abból azért elég sok mindent le lehet szűrni. Aztán ami miatt meguntam picit ezt a fajta értékesítést az a képek lementése, a mappák rendezgetése, a ruhákról az információk nyilvántartása, az, hogy minden egyes alkalommal újra és újra be kellett gépelnem a méreteket, adatokat, árat, átvételi helyet stb. Pont amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ez nem mehet így, rábukkantam a gardrobcsere.hu oldalra. Mindig nagyon nehéz új dolgokat megszoknom, és nem titok, a gardróbcsere oldalán vannak fejlesztési hibák (pl. borzalmasan működik a keresés), végül annyira beleszoktam, hogy csak ezt használom már.
Mindez hogyan történik? Bizonyos időszakokban nekifekszek és átnézem a szekrényeimet, óriás szigort magamra erőltetve, és nem elveszve a jajezmégjóleszvalamire érzésben.
Aztán jön a neheze a fotózás. Tényleg több éves tapasztalat, hogy a kép a legfontosabb. Volt olyan ruhám, amit több, mint 1 évig nem adtam el, majd a szabadtéren készítettem róla egy új képet (természetes fény a kulcs), és 1 hét múlva új tulajdonosánál volt a ruha. Amikor beköltöztünk az új lakásba, szándékosan figyeltem rá, hogy legyen egy pontja a lakásnak, ahol nagy tükör van és megfelelő fény. Itt általában a kedvemmel szokott gond lenni, hiszen nekiállni, kivasalni, mindet felvenni egy olyannal ami illik hozzá, majd szerkesztgetni a képeket ez igen melós. Ha a képek megvannak pontosan lemérem őket. Erre azért van szükség, hogy később megkíméljem magam a rengeteg kérdéstől. Így adott minden információ, alig hagyok kiskaput. Ha valakinek tetszik rám ír és egyeztetjük az átvételt. Itt újra megállnék egy pillanatra. Ez is tapasztalat, régebben képes voltam munka után a város 3 pontján 3 különböző adás vételt bonyolítani, miután izzadva, kifáradva, kiégve értem haza. Ma már ezt is okosabban csinálom. A termék szövegébe azonnal tisztázom az átvétel feltételeit. 3 pont van: 1 a munkahelyem (hisz mindig itt vagyok, akár próbálni is tudnak), 2. félúton hazafelé, 3. a Nyugati. Ennyi, és nincs más. Ha ezek nem jók akkor szívesen postázom. Mellesleg megjegyzem nincs olyan, akinek a Nyugati nem jó, ha pedig messze lakik és nem hajlandó eljönni érte, illetve arra próbál rávenni, hogy utazzak 1 órát, ő nem az én vevőm. Top secret: a Westendben előszeretettel próbálják fel a ruhákat valamelyik próbafülkében. Ja és még valami. A postaköltség! Ne várjuk meg míg megkérdezik mennyi lenne így, meg úgy, meg amúgy. Nálam 1 lehetőség van: előre utalással, ajánlott levélként feladás. Mikor felteszek egy ruhadarabot, azonnal le is mérem, és a pontos súlyát is odaírom, illetve hogy a Magyar Posta díjszabása szerint mennyi a postaköltség. Szóval minden félreértést, variálást, kérdést, alkudozást kizárok.
Azt hiszem a ruhánk önmagunkon befotózásában Dukai Regina a király, úgyhogy bátran lessünk el tőle pár tippet. Pl. mindig van rajta cipő és nincs oltári felfordulás, koszos zokni halom mögötte. És a fény, amit fent már többször említettem. Mivel a fejünket így is úgyis levágjuk, azzal nem kell foglalkoznunk. Az, hogy valaki milyen stílusban ír rám egyáltalán nem függ a válaszomtól. Mindig megszólítom az illetőt és illedelmesen, részletesen válaszolok, majd szép napot kívánok. Nem hagyok támadási felületet. Ha a későbbiekben valami gond lenne (akár a ruhával, vagy kések pár percet, vagy otthon hagyom amit neki hoztam), mindig máshogy áll az ember ahhoz, aki előtte korrekt és kedves volt.
Sztorik: volt már olyan, hogy vittem egy szoknyát a megbeszélt találkozóra és mire odaértem beleborult a leves a táskámban. Ciki volt, de ez van, bárkivel megesik. Vagy ha nem is bárkivel velem biztosan. A szoknyának annyi, a csaj kivolt, hogy háromnegyed órát utazott. Hm. Aztán volt, hogy valaki több dolgot kért, de én csak egyet vittem belőle. Elfelejtettem na. Illetve olyan is, aki az irodához jött a cuccért, hívott, hogy itt van, én meg azt sem tudtam miről beszél.
De azért réges-rég nagyjából ez a 3 rossz élményem van, ahol valóban én voltam a ludas, és ezek olyan időszakban, ahol heti 5-6 átadásom volt.
Gardróbvásár: mivel az utóbbi időben picit lefoglalt az év végi hajtás, a blogok, a Facebook oldalak amiket kezelek és az esküvőnk szervezése, így feltorlódtak a ruhák a ‘nem használt polc’-on. Így az is megfordult már a fejemben, hogy ha picit jobb idő lesz bérelek egy asztalt és kiviszem őket a két hetente megrendezésre kerülő Gardrób közösségi vásárra. Sok jót és rosszat hallok eladói oldalról, de szerintem ezt csak a saját bőrömön tudom megtapasztalni. Úgyhogy ha megyek, arról biztosan beszámolok majd itt a blogon. Illetve a fent említett okokból is nagyon kényelmes a gardrobcsere.hu, hiszen fél perc alatt feltöltök valamit és utána nem kell vele foglalkoznom. Enni nem kér, és előbb utóbb rábukkan a következő gazdája. Amit fontos tudnod, hogy évi 600.000 Ft értékben értékesíthetsz használt ruhát adózásmentesen.
Ráadás: van otthon olyan sminkterméked vagy ékszered, amit ajándékba kaptál és nem tetszik? Vagy magadnak vetted, de végül soha nem került rá sor? Tedd fel ‘elajándékozás’ címén, és tüntesd fel, hogy ha valaki nálad vásárol akkor ajándékba adod hozzá. Nagyon hálásak tudnak lenni. 😉
Úgyhogy ha kedvet kaptál hívd át hétvégén a csajokat, gondolom nem kell bemutatnom a Szex és New York híres jelenetét, amikor Carrie elköltözik, és 10 évet pakolnak össze dobozokba jelölő cédulák és egy kis pezsgő kíséretében. 😉
Ha bármire még kíváncsi vagy ezzel kapcsolatban kommentben írd meg és szívesen segítek.
Puszi,
Detty
Vélemény, hozzászólás?