Sajnos első alkalommal tavasszal látogattam Nápolyba, így nem volt alkalmam úszni a tengerben. Viszont gyönyörű partokat láttam.
Az utolsó napok egyikén Amalfiba is ellátogattunk. A hosszabb utat választottuk, a tenger partján, a szerpentineken. Magával ragadó élmény volt, a hegyoldalban elterülő városok látványa. Akkor azon gondolkodtam, hogy vajon akik ide születnek, elköltöznek innen valaha? Az utolsó londoni látogatásom alkalmával megkaptam a választ: Igen. Érdekes gondolat, hogy egy ilyen helyről is elvágyik valaki mert túl nyugodt, és London nyüzsgését választja.
Nehéz volt elképzelni, hogy létezik ezeknél a városoknál békésebb, szebb hely.
Nápolyban járva kihagyhatatlan a pizza, és erre a legjobb hely: Sorbillo! Érdemes korán érkezni, hiszen mindig tele van az étterem. Mi majdnem egy órát vártunk, de minden perc megérte. A kis étteremben hihetetlen nyüzsgés van, a pizzát a vendégek előtt készítik el. Kávézásra, borozgatásra nincs idő a vacsora után, hiszen tömeg áll kint és vár az asztalodra. Igazi élmény volt egy jó olasz pizzát elfogyasztani itt.
Persze ha itt jár az ember nem mulaszthatja el megmászni a Vezúvot sem. A vulkán csúcsától 3 kilométerre lehet leparkolni a kocsival. 2 euróért egy busz közelebb visz minket ha szeretnénk, így csak 1 kilométert kell felfele sétálni. Mi a gyalog utat választottuk, így 3 kilométert sétáltunk. Életemben először sikerült bekukkantanom egy vulkán közepébe.
Mikor Nápolyból visszajöttünk Rómába, mikor a metróból kijövet felértem a lépcső tetejére, azt éreztem, hogy valami hiányzik Rómából, valami Nápolyt első látásra sokkal közvetlenebb, barátságosabb várossá teszi. Ez a valami, Dél-Olaszországra annyira jellemző, ablakokon kilógatott ruhák voltak.
Alig vártam, hogy újra ellátogassunk Nápolyba.
Vélemény, hozzászólás?